Eger Jobbik

Vitairat

Már másodszorra került hozzám Pap Lajos professzor úr beszéde. Kunszentmiklóson, a Magyarok Szövetsége 2010. február 7.-i munkaértekezletén vett részt, s öntötte szavakba sorsunkkal kapcsolatos gondolatait. (Hála az égnek, mi nem vagyunk sorstalanok.)

A legnagyobb dologról fejtette ki nézeteit, mely mindenkit, mindenhol foglalkoztat. Az élet értelméről. Közelebbről a magyarság életének értelméről, hiszen minket ez érint leginkább. Persze, általános érvényű igazságról is beszél, de itt mi vagyunk a gondolat közepébe helyezve.

Nagyon jó cikket olvastam a Kárpátia c. lap júliusi számában. Samu Pál Attila cikke a szélviharok pusztító erejének csökkentéséről szól. Végre valaki, aki rájött ennek a fontosságára. Mivel előadásaimban rendszeresen kiemelem a fák jelentőségét örömöm határtalan, ha új harcostársat fedezek fel. Végre valaki hirdeti: a szelek, viharok kártétele ellen is jó társaink a fák.

Szerinte is átesett a Kárpát-medence a forduló ponton. Ennek egyértelmű bizonyítéka az idei időjárás a maga özönvíz szerű esőzéseivel, pusztító erejű szélviharaival.

Egyszer volt, hol nem volt, az óperenciás tengeren, de még az üveghegyen is túl - vagy innen - ott ahol a kurta farkú kismalac túr, volt egy picike ország. A világ legszebb tája volt. Lankás dombjai, hegyei szép erdőket neveltek. Síkjain minden megtermett, vizei halban gazdagok voltak.

Meg is tetszett ez sokaknak és meg is akarták szerezni maguknak. Azonban mindegyik rajtavesztett, még akkor is, ha már azt hitte, végleg az övé lett. Sokat is harcoltak az itteni íjfeszítők, szerették a szabadságukat. Az Isten is velük lehetett, mert miden birodalom elveszett az idők során, mely rájuk támadt.

Nézzük részletesebben. Az épület Eger sétáló utcájában, a város legfrekventáltabb helyén van. Mondjuk így: a korzón. A legértékesebb épületek egyike. Egy klasszicizáló stílusban épült, jelentős nagyságú épület két gimnázium tőszomszédságában.

Uram! Én nem ezt a lovat akartam!

Nagyon régen írtam, úgy éreztem el fogyott a mondanivalóm. Ürességet éreztem, arról meg fölösleges írni. Sokan mondhatnák, pedig milyen sok jelentős változás következett be (akárcsak itthon is). Talán igen. Ezt azonban ki tudta elemezni bárki, a felkent elemzők közül.

Az idei év különleges. Háromszor is választás van. Ebből egynél mi, állampolgárok ki vagyunk zárva.

Az első választáson gyökeres fordulatot idéztünk elő. Süllyesztőbe küldtünk két rendszerváltó pártot, melyekről nyilvánvalóvá vált, szembe fordultak velünk. Az elferdült, lezüllött MDF-et és az eleve magyarellenes SZDSZ-t.

Ellenségeink is felkészültek a magyarországi választásokra. A várható eredmény tudatában. Semmit nem bíznak a véletlenre. Tudják, hogy olyan eredmény fog születni, mely számukra rossz. Nem várták meg, hanem előre felállították a csapdát. Ugyanis kis képzavarral élve: a kormányalakítás idején a csapót már „Damoklesz kardjaként” kell a kezükben tartaniuk. Az első engedetlenségnél le fognak sújtani vele, megmutatván ki az Úr valójában e portán.

„A nyitott városháza” cím alatt megtudhatjuk, hogy a szocik szerint a polgármesternek nincs ideje, mert nem hirdet fogadó órát. Mindezek alapján azt sejtik: nem szívesen érintkezik a „néppel”. Sőt, ezt ékesen bizonyítja az is, hogy a polgármesteri titkárság ajtajára és az előtte levő folyosó ajtóra is biztonságikódos zár került.